Kör ciklus
2019. január 12. írta: bszabi74

Kör ciklus

 

A kör bűvöletében

Bátorfi Szabolcs kiállítása elé


Noli turbare circulos meos!…

(Arkhimédész)


Tisztelt megnyitó közönség, Hölgyeim és Uraim, Barátaim!


Nem hiába az idézet…


Ismert, tragikus idézet Arkhimédésztől, a kör megszállottjától, a mestertől, aki nem pusztán invenciózus, gyakorlati emberként, hanem gondolkodó, matematikai zseniként is – és főleg így – írta be magát a tudomány, a műveltség történetébe.

Túl azon, hogy korának nehezen használható számrendszeréhez képest olyan helyiértékes számrendszert alkotott, amivel 64 nagyságrendig tudott kalkulálni, túl azon, hogy saját statisztikai módszere valójában az integrálszámítás előképe, ő volt az első, aki bebizonyította, hogy a kör kerületének és átmérőjének aránya megegyezik a kör területének és sugara négyzetének arányával. Ezt az arányszámot ugyan nem nevezte PI-nek, de az általa megadott közelítő értéket még évszázadokig használták.

Azt is bebizonyította, hogy a gömb felszíne megegyezik a köré írt hengerpalást felszínével (erre később visszatérünk), nem véletlenül tartotta számon Gauss, a matematika hercege, a valaha élt három legnagyobb matematikus között.

Persze nem Arkhimédész volt az egyetlen, akit mélyen megérintett a kör, hiszen a kör, mint szimbólum végigkíséri az emberi történelmet, kultúrát.

A kör – hogy csak néhány példát idézzünk – számtalan módon jelent és jelenik meg a hétköznapokban is akár.

Elsősorban, mint nap és holdszimbólum, de azonosították a tejúttal is, Odin keresztje is körbe írt, csakúgy, mint a síksági indiánok napkerekei, az asztrológiában a föld jele, ami az egyiptomi falu hieroglifája is. A Szászánida, vagy Újperzsa birodalom uralkodói, I. Ardasírtől kezdve az Ahura Mazdától kapott kör birtoklásával legitimálták hatalmukat. Persze a körök írják le a mennyei szférákat, ahogyan a kör jelképezi magát a teremtett világot is. Nem véletlen, hogy körmenetekkel tisztelgünk az istenek, a szentek előtt, körtáncokat járunk, a gyerekek körjátékokat játszanak, amelyek megint csak szakrális eredetűek (ld. Kinn a bárány, benn a farkas).

Fontos megemlíteni azt is, hogy szinte minden kultúrában épültek, épülnek kör alakú szakrális épületek, lásd a stonehenge-i crumlechet, a newgrange-i szentélyt, vagy éppen az ókori monopteroszokat, körperipteroszokat, melyeket a későbbi korok építészete is előszeretettel használt, de számos középkori templom is kör alaprajzú – ezeket általában a templomos lovagokhoz köti a történetírás…

Kiváló statikai tulajdonságuk, egyszerűségük okán az emberek előszeretettel építettek maguknak kör alapú hajlékot, elég a jurtára, a számi chadra, az indián tipire, wigwamra gondolni, de Scara Brae ősi települése is kör alapú, álkupolás kőházakból áll, hogy tovább untassam a Tisztelt hallgatóságot…

Bátorfi Szabolcs éppen e rendkívül sok jelentésréteggel bíró geometriai formát választotta hosszú képciklusának alapjául (már megint kör…), jegyezzük meg elég bátran (a név kötelez).

Felületein előszeretettel párosítja, komponálja egységbe a kört és a négyzetet, mintha Thomas Mann Varázshegyének államügyészeként keresné a probléma megoldását. A kvadratúra egyébként szakrális cselekmény is, mivel az isteni gondolat tárgyiasításának szimbóluma.

Leonardo híres, emberi arányokat illusztráló rajzán egyszerre van jelen kör és négyzet, mint az aranymetszés értelmező síkidomjai.

Bátorfi kompozícióira– ha nem is mindig tudatosan – bizonyára hatottak a fennt felsoroltak, Ő azonban lehántja formáiról ezt a sokrétű tartalmat, hogy csak magát a kört, és csak magát a négyzetet, mint kísérő idomot láttasa velünk pőrén, tisztán. Mégis elfog bennünket az érzés, hogy sokezer éves hagyományok egyéni fölfogású képzettársításainak vagyunk szemtanúi.

Tudvalevő, hogy a kör a gömb ortogonális vetülete, a köré írt hengerpalásté, pedig a négyzet. Arkhimédésztől már tudjuk, hogy a gömb és henger felülete megegyezik.

Bátorfi Szabolcs képei éppen emiatt nem tekinthetők hagyományos síkfestészetnek, éppen a citált összefüggések miatt, táblái előtt állva furcsa térérzet kerít hatalmába bennünket, (gömbök, hengerek lépnek ki a síkból) amit csak fokoz az a magabiztos színkezelés, ami mindig is jellemző volt alkotónkra.

Mintha valami modern rózsaablakok szövevényes, rafinált egyvelegét bámulnánk, óhatatlanul elkondolkodva létről és nemlétről, hiszen a kör, mint láttuk mélyen ott van az emberiség tudattalanjában.

Bátorfi ezt a tudattalnt fogja meg, Ő, és művei a médiumok ember és természet, ember és Isten között, azzal a tudatos önkénnyel, ami egyedivé, pontosan felismerhetővé teszi az életművet.

Ahogyan az egy művésztől elvárandó!

Járjunk hát körbe ebben a négyszögletes teremben!


Köszönöm a figyelmüket!


Fábián Zoltán

A bejegyzés trackback címe:

https://szabolcsbatorfi-art.blog.hu/api/trackback/id/tr3314558644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása