EGY MŰVÉSZ KERESZTMETSZETE    scroll down for english
2019. január 12. írta: bszabi74

EGY MŰVÉSZ KERESZTMETSZETE scroll down for english

EGY MŰVÉSZ KERESZTMETSZETE

írta: Longmusicproduction

/BÁTORFI SZABOLCS KIÁLLÍTÁSA ELÉ/

 

SCROLL DOWN FOR ENGLISH

 

Megszállottság: A pszichológia a szorongásos neurózisok egyikeként, olyan rögeszmés-kényszeres személyiségzavarként jelöli, ahol az egyént  egy eszme, szenvedély annyira hatalmában tart, hogy gondolatai és cselekvései mindig arra irányulnak. 

 

A társadalom úgy is emlegeti, "eszelős", "őrült", de mindkettő különválasztja az elhivatottságtól és a szenvedélytől, melyekben azért felismerhetők a mániás cselekvéssel rokon vonások.

Nos, Bátorfi Szabolcs nem választja külön.
Az alkotás számára együtt jár a megszállottsággal, annak pedig gyújtószikrát az a szenvedély ad, melyet a művészet iránt érez. És ahogy a megszállott saját játékának rabja- legyen szó munkamániáról vagy személyekhez, tárgyakhoz való ragaszkodásról-, úgy épít a művész dimenziókat, majd zárja beléjük magát, hogy időtlenül ott létezzen.

 

 

Hogy miért tudom, hogy egy csepp ebből a megszállottságból mindenkiben létezik? 
Azért, mert megmutatta. 

Egy kis cetlin indította útjára a vonalat, hogy az tekeregve, csavarodva, néha alakzatokkal tagolódva lassan megtöltse a papírt, kvázi mintázattá állva össze. Közben én egy másikon szintén játékba kezdtem, s közben eszembe jutott, amikor ezt a firkálgatást telefonálás közben csinálom szórakozottan, vagy jegyzetek szélét "ízesítem" vele olyannyira, hogy végül nem tudható, mi volt lapom főszereplője.

Valóban abbahagyhatatlan. Csinálhatod tudatosan vagy ösztönösen, lelhetsz benne értelmet, mintha labirintust rajzolnál, melyben Ariadné fonalának végét keresed- a folyamat maga a játék.

 

 

Határt szinte semmi sem szabhat; nem számít a szín, nem számít a méret, a médium, a felület csak képviselő, az az adrenalin-fűtötte állapot számít csupán, amikor a művész eszközt ragad, hogy szülessen valami, akármi, bármi- ott és akkor.

Átugorva szabályokat, szinte gyermeki ösztönnel festi magát eszméletlenre, hogy abból magához térve egy másik valóságba csodálkozzon rá egy majdnem kész műre, melyet aztán egy leheletnyi tudattal alkot egésszé.

Ez hát a Szabolcs-féle alkotási mánia, mely geometriai formákká rendezi a hétköznapokat, melyek között ott kanyarog a szertelen vonal tovább, tovább és tovább...

Az eredményt elnézve ez olyan betegség, melyből nem kívánok jobbulást! 

AN INTERSECTION OF AN ARTIST

written by: Longmusicproduction

/ON SZABOLCS BÁTORFI'S EXHIBITION/

 

 

 

Obsession: Psychology indicates that this is one of the anxiety-obsessive-compulsive personality disorders that makes an individual to surrender to an idea, a passion so powerful that the person's thoughts and actions are always about to this very thing.

 

Society also calls them "lunatic" and "crazy", but both separate obsession from dedication and passion in which features related to manic action can be still recognized.

 

Well, Szabolcs Bátorfi does not separate them. For him, the creative process entails obsession with it, and his fascination about art flames up his passion to create. And, as an obsessed artist who is addicted to his own game even if he is clinging to his workaholism, people or some kind of objects   he builds new dimensions of art, and then closes himself into them in order to exist timelessly.

Why do I know that there hides an amount of obsession of this kind in everyone?

Because he has already he showed it.

He launched the line on a sticky note, wrapped up, twisting, sometimes articulate it by shapes, to slowly fill the paper, stitching pretty near into a pattern.

Meanwhile, I also started playing with another note. At the same time, I remembered that when I usually make this doodle amusingly during a daily phone call, I "flavor" the edge of the notes so much that it is ultimately become unknown what was the main character of my page.

Indeed, it is cannot be stopped. You can do it consciously or instinctively, you can make sense of it as if you were drawing a labyrinth in which you are looking for the end of Ariadne's thread   the process the game itself.

 

There is almost no limit; the color, the size, the medium, they do not matter; the surface is just representative, the adrenaline-heated state counts only when the artist grabs the tool to give birth to something, anything, at that very place and moment.

Breaking the rules, he paints himself into an unconscious state of mind with nearly childish instinct in order to bring himself around and gazing into a different reality of an almost finished work, which he then creates into a whole artwork by a breath of consciousness.

So this is Szabolcs's creative mania that arranges everyday life into geometric shapes where there is a curvy line that meander further and further...

Looking at the result, this is a disease from which I do not wish him to get well soon!

 

 

 

Illés Anett
2018. 11. 07.

A bejegyzés trackback címe:

https://szabolcsbatorfi-art.blog.hu/api/trackback/id/tr8314558690

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bszabi74 2019.02.19. 20:11:51

Translating: Livia Takacs
süti beállítások módosítása